Szeretettel köszöntjük az olvasót oldalunkon, amelynek célja emléket állítani Tanka János abai tanár-költőnek.
Tanka János jellegzetes képviselője volt azoknak a falusi néptanítóknak, akik a tanítás mellett a nevelést is fontosnak tartották és akiknek a tehetségéből futotta egyéb alkotó tevékenység
– esetünkben a költészet
– művelésére is. A tanítókra háruló sokoldalú feladatoknak ő is eleget tett Abán: a két háború között volt leventeoktató és cserkészvezető, nemzetőrparancsnok és népművelési ügyintéző, a háború után évtizedeken át a falu könyvtárát irányította, nyugdíjasként pedig honismereti szakkört vezetett, cikkei a megyei újságon kívül rendszeresen jelentek meg könyvtári, pedagógiai és turisztikai lapokban. Szerteágazó tevékenységeit még hosszasan lehetne sorolni, amelyek között fontos szerep jutott szőlősgazdai minőségének is, hiszen verseit rendszerint présházi magányában írta.
Tanka János Debrecenben született és Derecskén töltötte kisgyermekkorát, de tanítói pályáját és életét
– nyolc évig tartó sárkeresztúri megszakítással
– a Fejér megyei Abán élte le. E négy település alkotta élete keretét: Debrecen a kibocsátó szellemi útravalót, Derecske a szegényen is idilli gyermekkort, Aba a fogadott hazát, a kenyérkeresés helyét, Sárkeresztúr pedig a második dunántúli otthont jelentette számára.
A helyszínek mellett
– a teljesség igénye nélkül
– az életét meghatározó szellemi társakról is szólni kell. A tanítóképzőben fogadott életre szóló, testi-lelki barátságot Pető Sándor későbbi mezőtúri tanítótársával. Szintén a debreceni évekből ered a hajdúböszörményi születésű, költészettel is foglalkozó Kordás Ferenccel való, fél évszázadot felölelő kapcsolata. Az irodalmi élet szereplői közül
– bár többekkel (pl. Sinka István, Veres Péter, Ignácz Rózsa) kapcsolatban állt
– Áprily Lajoshoz fűzte szoros kapocs: a világháború előtt kialakult ismeretség 1956 után nemesedett elsősorban levelezésben testet öltött barátsággá.
"Szelíd, csendes, finom hang, a fények és természeti képek, az egyszerű hangulatok kedvelése, ősi, kálvinista lelkiség, egy dunántúli kis magyar falu (Aba) határának, népének nemes rajzolása, katonakórházi emlékek, egy erdélyi utazás, otthoni kertészkedés a kis gyümölcsösben, tanítói szolgálat az iskolában, gyermekkori emlékek felidézése, halk melegszavú szerelem, töprengés az egyke fölött, természetimádat, őszinte Isten-hit: nagyjából ez a tartalma annak az élményanyagnak, amelyből Tanka versei kötetté duzzadtak."
– írta költészetéről barátja, Kordás Ferenc 1944-ben.
„Humánum, hazaszeretet, hűség”
– e szavakkal jellemezte Tanka Jánost egykori tanítványa, a mesterét túlszárnyaló Kossuth-díjas költő, Bella István. E fogalmak mindegyikében megtalálható a Tanka János költészetét és életét leginkább jellemző fogalom, a krisztusi parancs középpontját alkotó szeretet: szeretet Isten, az emberek, a szülőföld és a teremtett világ iránt. Ennek gyakorlásában példa lehet mindannyiunk számára.
