A költő falun él, s ott figyeli azokat az érzéseket, amelyek a csendben csíráznak elő a lélek mélyéről. Nem lázad sorsa ellen, mert ez a látszólag eseménytelen falusi élet is sok-sok élményanyagot jelent számára. Tanka János olvas abban a csendben, mely körülveszi, s amit olvas, az teljesen és maradéktalanul kielégíti öt. Sokan bizonyára nem hallanák azt a sugallatot amely a földnek közvetlen közelében megüti az ugyanazon hullámhosszra beállított lélek rádióját. Pedig akad itt is sok-sok örök érzés és élmény, csak látó szem kell a felfedezéséhez. Tanka János tökéletesen visszaadja mindazokat a hangulatokat, amelyeket a látszólag nyugalmas és eseménytelen miliő kivált belőle. A mesterien megválasztott témaanyag mellett a mesteri versírás szinte előkelő módszerét is megcsillogtatja. Olyan fölényesen és könnyedén, mintha hegyi patak áradna az egyenesben, s útjából a sziklákat elgörgette volna valaki.

 

(Vasárnap délután.)

 

Oly természetes visszhangot kapnak költészetében a tárgyak és érzések, hogy olvasásakor még azok is verselni szeretnének, akik még életükben soha sem írtak verset. Különös boldogság és kiegyensúlyozottság az, ami a versek irigyelt egyenletességét adja. A Dunántúl sugározza ezt a boldogságot, ezt az örök mosolyt s e csengő rímeket. Íme, a Balatonnál című versében szépen mondja a költő:

 

 

A tájnak ez a nagy nagy jelentősége mindig jobban és jobban kiviláglik a dunántúli költők műveiből, de különösen Tanka költészetéből. Szinte maradéktalanul sugározza vissza azt a sok színt, hangulatot és ritmust, amit a dunántúli föld áraszt magából. Tanka ezeken kívül még a gondolkodó ember meditálását is adja, azt a bölcseletet, amely a rímben s meglepően szép költői képekben megoldást s maradandó életet nyer. Nincsenek eleven húsra menő problémái, mert a költő nyugalmi állapotát nem veri fel a kétség hullámverése. Itt a helye, ahol van, családja körében, fái között, s ennek tudata elsimít minden egyenetlenséget, amely lelke sima felületén képződik. Ez is hősiesség, és csodálatraméltó élet. Egy ember él a csendben, s verseiben a halhatatlanság ajtaján kopogtat.