Tanka János (Szirmok lépcsőin) is azok közé a kiválasztottak közé tartozik, akiknek lelkén nem hatalmasodott el a bánat. A Sárrét költője Tanka János, aki finom akvarelleket fest a tájról, van mondanivalója mindenről: vadludakról, ökörnyálról, falu csendjéről, düledező kúriákról. Biedermeier idil minden verse. A hitben és a természetben talál vigasztalást az élet bántalmaiért.

 

 

Zalai Fodor Gyula: Új verseskönyvek.

 

 

  

 

 

Tanka János a Kollégiumban működő tanítóképzőből indult el, a magyar tanítók küzdelmesen nehéz, de gyönyörűséges útjára. 1929 egyik borongós májusi vasárnapján tartotta zárógyűlését az Önképzőkör, melyen olyan búcsúbeszédet mondott Tanka, amilyet nagyon keveset hallunk egy életen át. Mikor pedig Bencsik Árpád elszavalta Tankának ez alkalomra szerzett gyönyörű versét, percekig tartó tapsvihar tört ki, Tankát pedig annyira meghatotta e kirobbanó elismerés, hogy az előtte levő asztalra borulva, hangos zokogással siratta örökre elszálló, drága diákéveit. De a növendékeit atyailag szerető dr. Veress István igazgatótól kezdve, a legkisebb prepának is könnyes lett akkor a szive. Annak idején a „Tiszántúli Hírlap”-ban jelentek meg Tankának első lélekmegrezdülései. 1932-ben adta ki első verseskönyvét „Napsütésben” címmel, mely csupa meglepő, drága ígéretet foglalt magában, 1934-ben „Tavaszi áradás” volt második kötetének a címe. Ez a kötet még ingadozott a kifejezések és ígéretek teljesülésében.

Legutóbb megjelent „Szirmok lépcsőin” című könyve aztán csakugyan beváltott minden hozzáfűzött reményt és ígéretet. „Korán ébredtem” című verse a befelé tekintő, figyelő és tépelődő magáraébredését és úgy maga mint minden magyar embernek a biztatását és élniakarását foglalja himnuszba. „Advent estére”, „Vadludak”, „A vers”, „Vigasztalás”, „Ökörnyál”, „Falusi tél”, „Mogyoróbarka”, „Méh az ősziréteken” című versei egy-egy drágakő tündöklését vetítik lelkünk felé.'

A férfiszívhez visszajáró, örökre elmúlt, drága gyermekkor újraálmodása a „Régi szüretek”, „Éjféli szekér”, „Biharban”, „Nagyanyám”, „Szüret után”.

Az imádkozó lélek szárnyalását érezzük „Isten”, „Urvacsora”, ,,A Miatyánk alatt” című verseknél. Ifjúkori kóborlások kedves emléke csendül ki: „Csúcson”, „A Balatonnál”, „Füredi partokon”. Fájó aggodalom van elrejtve „Kisfiam ágya mellett”, „Két kis folt” című versekben.

Aki áhítozza a lelki gyönyörűséget, annak nyereség, ha elolvassa Tanka János verseit. Akik pedig aggódva figyelik az igazi tehetségek magyar közöny köveivel kivert, keservesen kemény útját: féltő szeretettel gondolnak – a Nagytemplom és Kollégium mellől – Tanka Jánosra, a „Szirmok lépcsőin” című könyv kitűnt írójára.

 

 

 

Érettebb költőt olvastunk Tanka Jánosnál, de őszintébbet és fegyelmezettebbet aligha. Nagyon is méltánylandó az a lelkiismeretes szigor és önbírálat, amivel képességei határait felméri s megóvja az öncélú és tetszelgő lírai kalandoktól. Nagyon puritán és nagyon egyszerű látásmód és technika jellemzi Tanka költészetét, az éber figyelő azonban tengernyi érdekes változatot és bonyolultságot fedezhet fel ebben az egyszerűségben. A kis dolgok a legösszetettebbek, a kis problémákból vetülnek ki a legátfogóbb, legtöbb változatot kínáló perspektívák, ezt bátran elfogadhatjuk Tanka költői bírálatának vezérfonalául. A magyar vidéki élet döbbenetes egysíkúsága, apró, elfojtott, kisemberek gondja, emberi és lelki probléma-világa látszatra olyan tématalaj, amiből a közepes tehetségű költő nagyotakaró semmitmondásnál, ügyeskedő jól formált epigonkodásnál egyebet nem tud felhozni. Tanka János hivatottságát mi sem jellemzi jobban, hogy ebből a zord és passzív világból is tud kiemelni értékeket. Egész írói fegyverzete, látása híven követi kiválasztott világa követelményeit. Személytelenül elmondott szociális versei mögött ezrek és ezrek lelkéből felszakadó nagy és nehéz szorongásokat érzünk. Alig látott élességgel rögződnek belénk a nincstelen kisember „alkotó szegénységének”, fülledt, zaklatott életmegnyilvánulásai, krajcáros gondoktól a hívő, tiszta, jobbat remélő fanatizmusig. Ehhez még vegyük hozzá, hogy ez a tiszta szándékú költő a ma már mindinkább ritka, gyökeréig magyar nyelven ír, képei, lehelletnyi ábrázolásai,szillogizmusai olyanok, hogy tanítani lehetne a mai homályos szóképekbe burkolódzó, a sejttető értelmetlenségbe menekvő és állandó fogalomzavarral küzdő rímkovácsoknak. Mindent egybevetve, érdemes és élvezetes Tanka János új kötetét elolvasni, különös lelkiség és értékes, talpig magyar költői arc tükröződik benne.