|
1932. október
A nagyapám nem álmodott soha
szebb álmot gazdag aratásnál,
rá nem tapadt idegen út pora,
s nem vágyott nagyobb magasságot
Derecske régi templománál.
Apám kezén csorba lett az eke:
kőházba csalta őt a város;
papírra hajlott néha szent keze.
Lett senki által észre nem vett
ablaktalan magányos fárosz.
Én rég Szépség szolgája vagyok
s a rím-barázdán hajnalt várok,
amely fölöttem tán föl sem ragyog,
mert a virradás ára élet,
s minden lépésnél szörnyű árok.
Az átok rajtad, drága csöpp fiam,
minden hatalmát elvesztett legyen,
és meg ne állj a sors útaiban,
ha igéz is tengernyi álom:
érj be fölöttünk győzedelmesen.
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
