|
Egyik kritikusomnak
Való s igaz, hogy verseimben
sok a fény szó s a végtelen:
de csak úgy, mint katángokban is
a kék szín magától terem;
s csak most tudom, hogy lám, ez így van,
és rajta elgondolkozom:
igen, az ember gyarló s vágyik
mind fölfelé, túl a poron,
s e szent fényűzés élte sója,
–
bocsássatok meg hát nekem:
hiszen a fény megfoghatatlan
s a végtelen elérhetetlen...
(1943)
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
