|
Ez a falum…
Ez a falum, öreg, akácos fészek.
Hozsánnaszót sem ejtett szájam,
hogy rámzöldültek itt a rétek.
Úgy álltam meg, mikor megjöttem,
mint akire még hosszú út vár:
de elfolyt az út már mögöttem.
Én nem tudom: itt értek össze
– tornyok, boglyák s akácai fölött
–
az álmaink, fehér felhője?...
Értünk virág itt egy sem bomlott,
nem vártak itt mireánk, Édes,
úgy jöttünk, mint bolygó koboldok;
mint eltévedt királyi sarjak,
– pedig kenyerünk is csak álom
–
kik mindig-mindig csak kacagnak,
mert lelkünk kelet fényvesszője,
s ha megverik e csendet: csodák,
tavaszok echóznak belőle...
Ez a falunk, öreg, akácos fészek,
elfelejtjük itt koronánkat
s meghajlunk majd nádereszének.
(Aba)
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
