|
Bükki emlék
Szénán feküdtem a forrás mellett.
Úgy éjfél tájban csak felriadtam,
hűvös borzongást lehelt a bükkös.
Sátram oldalán bő harmatcseppek
ereszkedtek le a fűre lassan.
Kitekintettem. Telehold égett.
Nem tudtam: ébren vagyok vagy alszom,
–
valami nesz gyűlt a völgy aljára,
oly lágy, hogy éppen a csendességet
csak felköltötte suttogó hangon;
lehet, a holdfény csurog a fákról:
ilyen ködlépttel csak a fény járhat...
vagy a távoli vízesés gyöngye
álmodik ezüst tengerzúgásról
mélyén a mohos trahit-szikláknak....
A sátornyitás csöpp égdarabján
csillagok gyűlnek össze felettem;
fénybetűiből hajnal vers lesz; –
s az álom helyett szinte hogy hallám –
virágok lelke áradt szét bennem...
(Öskü, 939)
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
