|
Tihanyi pasztell
Tihany felé
– talán csak rémlik
–
a ködben valami fehérlik:
talán sirálytoll, vízre hullott;
felhődarab, mely épp lehull ott.
Lehet az is: talán vitorla
lihegő gyöngykékbe olvadva,
vagy délibáb ezüsthullámon,
mint gyermeklélekben az álom.
Csak azt látom, hogy meg-megvillan,
mint az öröm a gondolatban,
és már habfehérségen is túl
a lengően friss éggé tisztul.
Addig nézem, hogy azt kell hinnem:
én engedtem el éppen innen,
s akiknek most szertevilágol,
azoknak lelkem halkan átszól:
ha felétek leng, hát nézzétek,
nem él tovább, mint esti fények,
még addig sem, csak szálló percre,
csak míg Tihany íly kéken lengve
regéken túl valami égi
tisztulásban akar elégni,
s ha álmotoknak kell, majd lágyan
fészkel estétek csónakjában.
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
