|
Meghalt a bakter
Egyszer csak a hajnalt várni alig bírta,
tudta: jönnek érte,
akármilyen szép is lesz a hajnal pírja.
Sohsem vert a harmat foltos vén gúnyáján
ily fázósan átal,
sohsem nyílt rá az ég ily szomorú-sárgán,
– Hát biz ez utolsó, – szólt, s szeme elrévedt:
szinte félt a fénytől
ereszek árnyában mikor hazalépdelt.
Otthon kikereste a vén Bibliából
a textust a papnak:
vén embernek valót, Salamon királytól.
Azután lefeküdt, befordult a falnak:
hallotta is tán még
búgó siratását a három harangnak.
Odafent az égen épp a falu felett
jutott neki csillag:
örömében ezen be sokat könnyezett:
mert éjjenként le-lenéz minden alvóra, –
jelentgetnek néki az
öreg jegenyék, meg a toronyóra.
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
