|
Ő volt, a Krisztus...
Ma reggel újra csönd volt a teremben,
a suttogás is halkan rebbent:
tudom, ott ült Valaki velük szemben.
Sok mosolygós szem oly sokáig nézett
haza-talált drága meleggel: –
tudom, Valaki hátam mögé lépett.
Beszédemet piros sziromfriss szájuk
mint édes mesemézet itták: –
tudom, mögülem Más mesélt hozzájuk.
Kezem egy aranyszőke hajra szállott
s oda tévedve simogatta: –
tudom, ő volt, aki mosolyogva áldott.
Rossz volt egy gyermek és megszidtam délbe’,
nekem is fájt, pedig hisz könnyét
ő törölte le s szomorkodott érte...
|
Tanka János költő emlékoldala
Template by Ahadesign Támogatja a Joomla!
